Mindig is azt gondoltam hogy nekem - mint független nőnek - sosem lesz szükségem egy férfira, és még csak a kötöttség tudata is megrémisztett .. Egészen addig ebben a tudatban éltem, amíg be nem töltöttem a tizenötödik életévem. Akkor megváltozott minden. De kezdjük az elejétől. Izabella vagyok, 15 éves, gólya a város egyik legerősebb gimijében. Az ismerőseim szerint a gimnázium egy olyan dolog amit egyszerűen túl kell élni. Emlékszem még az első napra. Nagyon izgatott voltam, sehol egy ismerős arc. Az évnyitó ünnepély után a jövendőbeli osztálytermembe siettem, és levágódtam a  nekem legszimpatikusabb helyre. Lassan a többiek is megérkeztek, mellém egy ismerős arcú fiú ült, de nem mertem rákérdezni, hogy ismerem-e, és időm sem lett volna mivel ebben a pillanatban megérkezett az osztályfőnökünk. Szimpatikus volt, a beszédet is rövidre fogta. Óra végén odaszóltam a mellettem ülő srácnak.-Bence? - kérdeztem félénken, azzal a tipikus, és jól betanult zavart mosollyal az arcomon. A fiú barátságosan rám nézett, és azt mondta, örül hogy emlékszem rá, és elkezdett áradozni arról, hogy milyen jó hogy osztálytársak leszünk az elkövetkező 4 évbe. Azt hiszem akár órákat is képes lett volna beszélni, de én kiviharoztam a teremből, mondván hogy egy évfolyamtársammal találkozom, ami egyébként igaz is volt. Az iskola épülete akár egy labirintus, de nagy nehezen megtaláltam Olivért, aki egy szívből jövő öleléssel üdvözölt. Nagyon jól esett, hiszen ő a legjobb barátom, és már vagy 3-4 hónapja nem láttam. Elmeséltem neki az osztályban történteket, majd elmentünk egy gyors étterembe, aztán elköszöntünk egymástól, és hazamentünk. Otthon elégedetten dőltem le az ágyamra, és ekkor megszólalt a telefonom. Betty volt az, az egyik barátnőm, és azért hívott mert este egy hatalmas házi buli lesz az egyik közös barátunknál. Persze elmentem, úgy gondoltam szükségem van a kikapcsolódásra a fárasztó nap után. Felkaptam a kedvenc ruhám, feltettem egy szolíd sminket, megigazítottam a hajam, és elmentem a buliba. Az első fél óra után rájöttem, hogy ez a parti egy kicsit sem fergeteges. Csalódottan ültem le egy székre, és figyeltem ahogy a többiek táncolnak. Körülbelül egy órányi ücsörgés után rászántam magam hogy haza menjek, amikor a tömegből feltűnt Betty. Odajött hozzám, valami koktélt nyomott a kezembe, és elkezdett fecsegni. Semmi lényeges dolgot nem mondott, mégis órákig beszélt. Én néha odaböktem egy aha-t, mosolyogtam, és bólogattam. Közben a háttérben egy fiúbanda beszélgetett. Ismertem közülük egy-kettőt. Tipikus izomagyú, motoros rosszfiúk voltak, de volt köztük pár ismeretlen fiú is. Ahogy figyeltem őket, elkapta az egyikük a tekintetem. Azt hiszem szemeztünk. Őt nem ismertem, de szívesen megismertem volna. Helyes volt, magas, barna, szinte mélybarna szemei voltak. Ha a stílusát kellene jellemeznem azt hiszem a hanyag elegancia lenne a legtalálóbb. Órákig el tudtam volna nézni, de megcsörrent a telefonom. Anyu volt az, aki idő közben hazaért, és azt mondta 10 percen belül legyek otthon, hiszen nagyon kíváncsi volt az évnyitó eseményeire. Elköszöntem Bettytől, még egy utolsó pillantást vetettem a srácra, aztán leléptem ...